Sokszor kerül szóba az önfejlesztésről szóló beszélgetések során az érzelmek szerepe. Gyakran használom azt a frázist, hogy ha felbukkan bennem egy érzelem, akkor leülök és dolgozom vele. Idővel azonban rájöttem, hogy mindez csak nekem mond valamit. 🙂 Ez a felismerés inspirált arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Az érzelmek ugyanis térképek, és rengeteget tanulhatunk belőlük önmagunkról.
Az érzelem elfogadása
Pár éve tanultam egy tudatos jelenléten alapuló kognitív terápiás módszert, amelynek fontos része volt az érzelmekkel való munka. Az egyik nagy tanulság, amit a saját bőrömön is megtapasztaltam az érzelmek elfogadásával kapcsolatos.
Jellemzően inkább elutasítjuk őket. Ha jön a szomorúság, a bánat vagy valamilyen más nehéz érzés, inkább kizárjuk, eltemetjük, elfordítjuk róla a figyelmünket stb. Nem akarjuk érezni, tehát elutasítjuk. Viszont ez az elutasítás hosszabbítja meg a jelenlétét.
Amennyiben úgy döntesz, hogy elfogadod az érzelmet – hiszen már eleve jelen van… – lerövidítheted a jelenlétét vagy csökkentheted az intenzitását. Az elfogadás pedig az első lépés az érzésekkel való munkában, ugyanis fel kell oldanod a megtagadást ahhoz, hogy dolgozni tudj vele.
Erre szuper módszer az előbb említett technika, így ha ebben szeretnél segítséget, keress meg nyugodtan.
Az érzelem üzenete
Az érzelmek mindig okkal jelennek meg bennünk. Mindig hordoznak valamilyen üzenetet. Tulajdonképpen még a nehéz érzések is azért bukkannak fel, mert minket akarnak támogatni – teszik ezt a maguk módján, amit lehet minősíteni, de… inkább nézd el nekik.
Talán ez a gondolat az elfogadásban is segít. Nekem nagyon sokat segített annó. Ma már, amikor feljön bennem egy nehéz érzelem, akkor ezt tudatosítom először magamban: Értem van itt. Nekem akar segíteni. Oké, mi az üzenet?
Ez egy nagyon jó kiindulási kérdés. Persze az is fontos, mi váltotta ki az érzelmet. Mi történt? Valaki beszólt? Azzal volt a baj, amit mondott vagy ahogy mondta? Történt valami, ami kibillentett az egyensúlyodból? Gond van a munkahelyen? Olvastál egy hírt, és félelem lett úrrá rajtad? Mi hívta elő az érzelmet?
Tudnod kell, hogy az érzelmek nagy része nem a jelenre adott reakció. A tudattalanodban elraktározott számtalan „élményből” indul ki. Ha egy történést ahhoz hasonlónak érzékel, amit már átéltél vagy valamelyik ősöd átélte, beindul a testi és lelki folyamat: jönnek a már jól ismert lehúzó gondolatok és nehéz érzések.
Az érzelem mögött mindig több van
Ezért az érzelmek mindig többről szólnak, mint amit a felszínen tapasztalunk. Az üzenet valójában sokkal mélyebb, mint első látásra hinnénk. Gondolj bele! Lehet, hogy állásinterjúd lesz, és te ettől megijedsz. Nem azért félsz, mert nem vagy elég jó, noha ez tölti ki a gondolataidat. Van a tudattalanodban ezer meg egy olyan „élmény”, ahol ezt tapasztaltad meg, és bizony fájt.
Nyilván nem akarod újraélni megint… ezért húzza elő a tested és a lelked a félelmet. Távol akar tartani a negatív élmény újbóli megismétlődésétől. Érted már, miért mondom, hogy a nehéz érzések mindig minket igyekeznek támogatni?
Van erre egy nagyon jó ügyfélpéldám. A probléma a láthatóságtól való félelem. Az egyéni konzultáció során egy gyermekkori emlékhez mentünk vissza. Az óvodából jöttek haza az anyukájával, aki azért szidalmazta, mert koszos volt a ruhája. Mivel egy kisebb településen éltek, elég gyakori volt a „mit szól majd a falu” szállóige használata.
Kislányként az raktározódott el benne, hogy koszos-szutykos, és a falu majd jól megszólja emiatt. Szégyen és bűntudat kapcsolódott hozzá, és legszívesebben elbújt volna. Tulajdonképpen meg is tette, csak a lélek szintjén. A belső gyermeke rejtőzködni kezdett, és bizony akadt is emiatt bőven nehézsége az életben.
A láthatóság téma nála sokkal összetettebb, tehát nem ez volt a gyökérprobléma, viszont egy olyan sérülés, ami sokkal jobban számított ebben a témában, mint hitte. Persze, hogy nem ment a vállalkozása… Hogy is ment volna? Ahhoz meg kell mutatnia magát az embereknek, amitől a belső kislány viszont rettegett. Érted az összefüggést?
Az érzelmek valójában térképek
Mostanra talán világos, miért hívom az érzelmeket térképeknek, és miért olyan fontosak az önismeretben és az önfejlesztésben. Bizony egy-egy ilyen „élmény”, amit fentebb is meséltem, több életterületünkre is hatással lehet, és megakadályozhatja, hogy azt tegyük, ami a szívünk vágya.
Amennyiben hasznosítani akarod az érzelmeidet, a következőt érdemes tenned:
- Ha felbukkan egy érzés, ne legyezd el. Tudatosítsd, hogy ott van. Oké, most félek. Semmi baj.
- Gyakran találkozom azzal, hogy teljesen normálisnak tekintünk valójában nem igazán oké dolgokat. Például tök normális, ha napokon keresztül aggódsz egy vizsga vagy szorongsz egy állásinterjú miatt. Igen, valahol normális, hogy van egy kis vizsgadrukkod, egy kis izgalom stb. De az, hogy napokon keresztül rágod magad… nos, az nem oké. Szóval érdemes egy picit minden érzelmet kíváncsisággal kezelni. És ha akárcsak egy napig is kínoz, nézz rá! Biztos, hogy van üzenete.
- A tudatosítás után emlékeztesd magadat, hogy érted van jelen, mondanivalója van, és valószínűleg ez csak egy felszíni érzelem. Amint elkezdjük megnézni, mi van egy adott érzelem mögött, egy teljesen más érzéshez juthatunk el.
- Legyen egy eszközöd, amivel meg tudod nézni az érzelmet. Én a Theta Healinget használom, mert ezzel tudunk a tudattalan mélyére ásni, viszont vannak még szuper módszerek.
- Tehát: van egy érzelmed, ami hosszan jelen van -> tudatosítod -> az általad preferált módszerrel az érzelem mélyére ásol / felkeresel egy segítőt, aki végigkísér az úton, és segít az érzelem mélyére ásni
Közben számtalan felismerésed lehet önmagadról, a hitrendszereidről, az örökölt sorsról, a saját működésedről stb. Rengeteg kirakósdarabka szokott a helyére kerülni egy-egy ilyen folyamat során. Micsoda szerencse, hogy itt vannak nekünk az érzelmeink, és mutatják az utat.
Gondoskodnak rólunk, fejlődésben tartanak, és azon fáradoznak, hogy önmagunk még jobb verziójává válhassunk. Olyan nővé, akit már nem köt gúzsba napokra egy-egy nehéz érzés.
Az eredmények lehetnek
Persze nemcsak arról érdemes beszélni, miért olyan fontosak az érzések, hanem arról is: mi okból foglalkozzunk velük? Az eredmények elég széles skálán mozognak, tulajdonképpen bármilyen pozitív változást tapasztalhatsz.
A sajátomat tudom elmondani. Lehet, hogy lesz olyan közötte, amire már te is régóta vágysz. Tehát az érzelmek térképként való kezelése számomra elhozott egyfajta lelki harmóniát. Nem ragadok bele érzésekbe napokra, de órákra sem. Ha netán mégis, akkor tudom, hogy annak mélyén valami nagyon nagy tanulság van, és addig dolgozom vele, amíg el nem múlik. (Akár több napon keresztül is leülök egy órára, és theta állapotban felteszem a kérdéseimet.)
A lelki harmónia nem azt jelenti, hogy örökké boldog vagy és minden király. Nehézségek ugyanúgy vannak, de már tudatosa, nem érzelmileg kibillenve, instabilan, sírva, szenvedve reagálok rájuk. Régen ugyanis nagyon tudtam szenvedni, és a szenvedésprogramokat is az érzelmek által sikerült letennem.
Oldódtak traumák, amik egy-egy érzelemhez kapcsolódtak, és akadályoztak valamelyik életterületemen. Jobb lett a kapcsolatom a belső gyermekemmel, erősödött az önszeretetem, empatikusabb vagyok magammal, mint eddig bármikor. Jobban tudok hallgatni az intuíciómra, és kevesebb az érzelmi kibillentség a mindennapokban. Régen elég sok dolog fel tudott bosszantani, állandóan panaszkodtam valamin, már ez is változott. Ritkán panaszkodom, nem érzem szükségét, és nincsenek magamból való kikelések sem. Bosszankodás persze van, de az mindig lesz is. 🙂 Hiszen emberek vagyunk vagy mi.
Rendkívül negatív és pesszimista voltam. Ha szürke volt a világ, még szürkébbnek láttam. Már ez is más. Ma már ritkán kap el ez a hangulat. Igyekszem jó gondolatokkal és tudatossággal kitölteni a mindennapokat, és mivel egyre többet foglalkozom a tudatos teremtéssel, több a hála is az életemben.
Ez mindössze néhány példa a sok közül, ami bizonyítja, hogy megéri kezünkbe venni az érzések térképét.