A féltékenység minden párkapcsolatban ott van, gondolhatnánk. Én is így hittem. Az én életemben nem egyszerűen jelen volt, hanem együtt éltük a mindennapokat. Jó sokáig. Tulajdonképpen egy évtizedig, ami még gombócból is sok. Ez idő alatt tudattalanul ugrottam úgy, ahogy a féltékenység fütyült, és néha nem is értettem, miért cselekszem úgy, ahogy. Szóval mi a féltékenység? Hogyan jelenik meg ez a zöld szemű szörny? Vajon tényleg igaz az, hogy természetes a jelenléte? Ezeket a kérdéseket fogjuk körbejárni ebben a cikkben.
A féltékenység mélyén
Nem a féltékenység a gond. Tudom, mennyire nehéz lehet ezt most olvasni, de így van. Az érzés mögött mindig van valami a mélyben, ami kiváltja ezt. Mint a betegségeknél. A féltékenység csak valaminek a tünete, és nem maga a kiváltó ok.
Mi van a mélyben? Jellemzően az önbizalomhiány, de számos más trauma vagy érzés is lehet mögötte. Elmesélve a saját példámat, te is meg fogod érteni. Erről bővebben a Legyen örömteli és feltöltő a párkapcsolatod programban beszélek. Most inkább nagyvonalakban érinteném a főbb pontokat.
Az én féltékenységem az önbizalomhiányból fakadt. Jó korán megtanultam – a különböző visszajelzések hatására –, hogy nem vagyok értékes. Sem külsőleg, sem belsőleg. Ez persze hazugság volt, már látom, de akkor még nem tudtam. A magabiztosságom nemhogy a béka feneke alatt volt, szinte nem is létezett.
Küzdelem a szeretetért
Ami viszont volt, az a szeretetéhség. A legtöbb játszmám arra irányult, hogy szeretetet csikarjak ki a másiktól, és amikor ez nem ment, akkor bekapcsoltak a rossz érzések. Szinte táncot jártak a fejemben a rosszabbnál rosszabb gondolatok.
„Nem is szeret. Csak azért van velem, mert nincs más.”, „Ha jön majd valaki jobb, akkor lecserél.”, „Eldobható vagyok.”
Minél több gondolat öltött testet, annál nyomorultabb lettem. Szomorú és elkeseredett voltam. Olykor meg agresszív. Attól függően, hogy éppen melyik periódust éltem, úgy próbáltam szeretetet szerezni: manipulációval vagy erőszakkal.
Ez a fajta mechanizmus egyetlen párkapcsolatnak sem kedvez. Nálunk is volt bőven veszekedés. Egyre távolabb löktem magamtól a páromat, közben meg azon keseregtem, hogy miért nem akar velem lenni, mikor én mindent megteszek. Igen, tényleg sok mindent megtettem. Magam miatt. Azért, hogy szeretetet kapjak. Nem szívből, hanem játszmából.
Minden illúzió volt. Egy óriási színház.
A szembesülés folyamata
Miután elkezdtem önfejlesztéssel foglalkozni, idővel megláttam, milyen dinamika van közöttünk. Kristálytisztává váltak a minták, a játszmák, és elszörnyedve tapasztaltam, hogyan viselkedtem a párommal éveken keresztül. Borzalmas érzés volt.
A szégyen után azonban megérkezett az empátia. Akkor azt tudtam, nem többet. Lehet, hogy alacsony minőségben voltam jelen a kapcsolatban, de akkor még mit sem tudtam… semmiről, tulajdonképpen. Most, hogy ennyit fejlődtem és tanultam, látom csak igazán, mennyire nem voltam tisztában sem a magam, sem a párom, sem a kapcsolatok működésével.
Csak becsöppentünk egymás életébe, és elindult a lemez. Ment körbe és körbe, minket pedig dróton rángattak a megfelelési kényszerek, a hiányérzetek és a generációs minták.
Hallottam ugyan, hogy a kapcsolatért dolgozni érdemes, de sosem tudtam, hogy ez mit jelent. Ezért elkezdtem a saját módomon csinálni: egyoldalú határokat húztam, szabályokat akartam felállítani, és egy olyan embert akartam „létrehozni”, aki folyton kifejezi felém a szeretetét. Ezt is utólag láttam meg, hogy mennyire én akartam irányítani.
Irányítástól az őszinteségig
Rájöttem, hogy az irányítás miatt tulajdonképpen egyikőnk sem volt benne a kapcsolatban. Persze, együtt voltunk, de valójában nem kapcsolódtunk igazán. Mint két ember, aki pár centivel a föld fölött lebeg egymással szemben, de megérinteni nem tudják a másikat.
Egy csomó minden nem működött jól. A kommunikáció, a megértés, az empátia, a kifejezés… sorolhatnám. Csak később láttam meg, hogy mindennek az oka a fentebb említett tényekben keresendő.
Amióta önfejlesztőként élem az életemet, azóta foglalkozom a párkapcsolat témájával. Sokat tanultam, sokat fejlődtem, és ennek megvoltak a maga eredményei. A kapcsolat olyan szinten átalakult, amit soha nem is hittem volna. Minden a helyére került, és végre tudtunk kapcsolódni.
Ebben óriási szerepe volt a tudattalanomban meghúzódó minták kitisztításának. Már nem rángatnak dróton. Már nem kuncsorgok a szeretetért, nem vagyok őrülten féltékeny. Nem veszekszünk és vágunk egymás fejéhez csúnya dolgokat.
Nincs féltékenység
A fejlődés során a féltékenység úgy szivárgott el a kapcsolatból, hogy észre sem vettem. Régen bebeszéltem magamnak miatta olyan dolgokat, amik nem is voltak jelen. Ma már viccelődök olyan dolgokon, amik miatt régen megőrültem.
Mi hozta el ezt a változást? Egyszerűen tudom, mennyit érek. Tudom, mit tudok beletenni ebbe a kapcsolatba. Tudom, mennyit jelentek a páromnak. Kifejezzük egymás felé a szeretetünket és az érzéseinket. Sokkal mélyebb az, ami köztünk van, mint eddig bármikor.
Egyszerűen már nem is emlékszem, mikor éreztem utoljára féltékenységet. Tényleg nem tudom. Nagyon régen.
Szóval tényleg igaz az, hogy minden kapcsolatban jelen van a féltékenység? Nem, szerintem ez nem igaz. A „minden” egy erős túlzás. Szerintem „a legtöbb” sokkal inkább helytálló. Rengeteg embert kínoz a féltékenység, és nagyon nagy százalékban nem látják, mi indítja ezt be. Természetesnek vesszük, pedig nem az. Főleg egy bizonyos ponton túl, amikor már az érzéseinket, a gondolatainkat és a tetteinket is irányítja.
Elvehetjük a féltékenység erejét
Igen, így van. Elvehetjük. Ez azonban munkát igényel. Én még mindig azt látom, hogy sokan nem akarnak munkát tenni a fejlődésbe. Ezzel sincs semmi baj, ám akkor sajnos változni sem fog semmi. A természetben nincs stagnálás, csak hanyatlás vagy fejlődés. Ha nem fejlődünk, akkor mi marad? Csak a hanyatlás.
Ha nem kezdek el önfejlesztéssel foglalkozni, hol lennénk? Nem akarok belegondolni. Épp azért álltam segítőnek, hogy megmutathassam az embereknek a lehetőségeiket. Az önfejlesztés az én életemet is irányba állította. Minden életterületemen ennek köszönhetően léptem szinten.
Azért meséltem el a saját történetemet, mert példa lehet. Tanulság vagy épp kezdőlökés. Bármi lehetséges egészséges határok között mozogva. Én egy jó, magas minőségű párkapcsolatot akartam, amit el is értem. Te is elérheted. Köteleződj el mellette, hozz egy döntést és tegyél lépéseket. Ez a kulcsa az egész folyamatnak.
Azért álmodtam meg a Legyen örömteli és feltöltő a párkapcsolatod programot, mert szerettem volna egy alap tudást átadni a kapcsolatokról. Egy olyan anyagot és eszköztárat, amit bármikor elővehetsz. Nemcsak tudást adok át, hanem az esettanulmányokon keresztül tapasztalatot is, mindemellett pedig eszközöket, amelyeket beépíthetsz az életedbe.
Tudj meg többet a linkre kattintva: https://ludanyibettina.hu/oromteli-parkapcsolat/