Mit tudunk a párkapcsolatokról? Vagy azt is kérdezhetném: mit NEM tudunk róluk? Miről hisszük, hogy tudjuk? Modern világunknak megvannak a maga előnyei, ugyanakkor megannyi nehézsége is. Elszemélytelenedés, távolodás, tudáshiány, traumák egymás hátán. Kevés igazán boldog párt látni a környezetünkben. Kevés egészséges kapcsolatot. Mi ennek az oka? Miért van az, hogy mindenünk megvan, mi mégis egyre boldogtalanabbak vagyunk?
Ki lehet ezt egyáltalán jelenteni? Úgy hiszem. Csak nézz körbe. A nők és a férfiak nagy része is kifordult önmagából. A nevelés alapelvei megreccsentek, és az érzelmi egyensúlytalanság is óriási méreteket ölt. Persze minden korszaknak megvan a maga nehézsége. Nem volt ez másképp az elmúlt évszázadok generációival sem. Ám a fejlődéssel együtt járhatna valamiféle… elégedett, kiteljesedés, öröm. Legalábbis én így gondolnám.
Párkapcsolatokról egyedül
Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy az öröm csak kevesek életében van jelen tartósan, magas minőségben. És nemcsak azért, mert… tudjuk… társadalmi és gazdagsági helyzet. Ez ennél sokkal, de sokkal összetettebb. Nem akarok ennek túlságosan belemenni a részleteibe. Mindössze azt szeretném megmutatni, milyen hatással van a múlt a jelenre és mit lehet tenni egy örömteli jövő érdekében.
Legtöbbször a saját példámat fogom hozni, aminek két oka van. Egyrészt ezt ismerem a legjobban, másrészt az ügyfeleim történetéről nem szívesen beszélek. Még név nélkül sem. Szóval, be kell érned velem, kedves Olvasó!
A saját és a segítőként szerzett tapasztalatom is az, hogy vajmi keveset tudunk a kapcsolatok működéséről. Nem kaptuk meg a kellő tudást a felmenőinktől, hiszen már nekik sem volt meg. Nincs hibás, ezt előre leszögezném. Amik viszont ott vannak a képzeletbeli batyunkban: traumák, örökölt sorsok, generációs mintázatok. Manapság egyre népszerűbbé válik ezek kutatása is, viszont azt látom, hogy nem vesszük ezt elég komolyan.
Igen, jól meglovagoljuk a divathullámokat, de sokkal több ez egyfajta hóbortnál. A rendszerek, amelyeket örökül kapunk, nem húzhatók rá a saját párkapcsolatunkra. Mégis ezek szerint élünk – jellemzően tudattalanul. Az juthat előre ebben a témában, aki úgy dönt, hogy a kezébe veszi a sorsát: egyedül indul az együttműködő párkapcsolat titkainak felkutatására.
Örökölt sors és amit látunk
Gyermekként azt láttam, hogy a szüleim mindent megbeszélnek egymással. Tudatosan döntöttem el, hogy én is olyan kapcsolatot szeretnék, ahol minden ki van mondva. Később persze rájöttem, hogy a kimondotton túl volt sokkal több kimondatlanság is: érzések, gondolatok, fájdalmak, sérelmek.
Persze ezt a mechanizmust is magamba szívtam tudattalanul. Meg számtalan másikat is. Többek között a „csenddel verés” sémáját, ami az érzelmi manipuláció egy közkedvelt eszköze. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az első tartós kapcsolatomba hirtelen csöppentem bele. Visszagondolva olyan, mintha nem is velem történt volna mindez, csak egy filmet láttam volna a vásznon. Nem voltam tudatos. Csak telt felettem az élet, és végig robotpilótaként suhantam át rajta.
A kapcsolat kezdeti szakaszában, amíg tartott a rózsaszín köd, minden oké volt. Aztán amint elillant… bizony jöttek a nehézségek.
Tipikus párkapcsolati problémák
A nehézségek mögött leginkább tudatlanság állt. Nem ismertem sem magam, sem a párom, a kapcsolatok működéséről meg aztán tényleg nem tudtam semmit. Nem tanítottak meg rá. Nem kaptam olyan tudást, amivel elboldogultam volna.
Voltak viták, duzzogás, álmatlan éjszakák, féltékenység, kapcsolati függőség, sírás, szenvedés, küszködés, és minden, amit csak akarsz. Erőszakkal akartam, hogy működjön, de persze nem működött. Utólag már látom, hogy lehoztuk a tipikus párkapcsolati problémákat.
- A női és férfi különbözőségek hiánya miatt nem ismertük egymás működési mechanizmusait.
- Elvártam, hogy a párom töltse be a hiányosságokat, az űröket, amik a lelkem közepén tátongtak a gyermekkori „traumák” miatt.
- Kuncsorogtam a szeretetért, ami féltékenységhez vezetett. Persze nálam is működött a „nem ír, pedig látta”, „ma még nem hívott, dühös vagyok” dinamika.
- A féltékenykedés mestere voltam, pedig az egyetlen ember, akiben valójában nem tudtam bízni és hinni, én magam voltam.
- Igyekeztem tökélyre fejleszteni az érzelmi manipulációt, hogy kicsikarjam a szeretetet és a figyelmet.
- Hiába fogadtam meg, hogy én mindent megbeszélek a párommal, megannyi dolgot elhallgattam és magamban őrlődtem.
- Mindemellett kommunikálni sem tudtam, mert amint beszélgetésre került a sor, rögtön hoztam a szigorú szülő énrészemet.
- Ha a párom nélkül voltam, szenvedtem, ha vele, akkor meg mindig volt valami „helyzet”.
Miért írok most erről ilyen őszintén? Miért vállalom fel, hogy milyen ember is voltam egykor? Azért, mert sokan lehetnek (és vannak is!) ilyen helyzetben. Vagy ehhez hasonló helyzetben. Vagy teljesen más helyzetben, de legalább felismerhetik, hogy nincsenek egyedül a nehézségekkel.
Lehet, hogy az énem, akiről fentebb írok, már rég nem az életem része. De egykor az volt. Viszont megfejlődte, amit meg kellett, és csak ez számít. A természet törvénye szerint ugyanis nincs stagnálás: csak hanyatlás vagy fejlődés.
Én fejlődtem. És fejlődhetsz te is.
Tehetünk a párkapcsolatunkért
Az önfejlesztésnek hála váltam azzá a nővé, aki ma vagyok. Régen önbizalomhiányos voltam. Azt sem tudtam, mit jelent a nőiesség, hogyan viszonyuljak a páromhoz, mi az intimitás, hogyan szeressek és még sorolhatnám… Ma pedig már másoknak segítek, hogy megtalálják a saját válaszaikat a feltett kérdésekre.
Mindig elmondom, hogy nem vagyok tökéletes. A kapcsolatom sem az. Nem is akarom, hogy az legyen. A cél a küzdelem helyett az együttműködés. Sosem akartam olyan kapcsolatot, amiben örökösen harcolunk egymás ellen. Aztán mégis ilyen lett… Persze nem tetszett, szóval elkezdtem keresni. Végül az önfejlesztés és az önismeret tette lehetővé, hogy ez megváltozzon.
Még van hová fejlődnünk. Mi is tanulunk folyamatosan. Ám az az út, amit eddig bejártam, másoknak is a segítségére lehet. Ezért döntöttem el, hogy a párkapcsolat lesz a segítő hivatásom egyik fő vonala.
A párunk lehet az a hátország, akire bármikor számíthatunk. És egy olyan világban, mint a miénk ebben a szent pillanatban, pontosan erre van szükségünk. Arra, hogy együttműködve, vállt vállnak vetve, egymásnak örömet okozva éljük az életünket. Ne pedig harcolna, veszekedve, boldogtalanul…
Úgy érzed, segítségre van szükséged? Szeretnél többet megtudni a párkapcsolatokról? Mélyen megismerni önmagadat, és letenni végre azokat a terheket, amelyek akadályozzák a kapcsolati együttműködést? Várlak szeretettel Theta Healing egyéni konzultációra! Kattint a linkre: https://ludanyibettina.hu/egyeni-konzultacio/
Még több tartalomért várlak szeretettel a Facebook-oldalamon!